A fukusimai atomerőműben történt baleset a második legkomolyabb az emberiség történetében. A legsúlyosabb a Csernobilban lévő erőműben történt robbanás volt. Japánt öt évvel ezelőtt, 2011. március 11-én nagy erejű földrengés rázta meg, az igazi pusztítást azonban az ezt követő cunami okozta.
A TEPCO egyik munkatársa a fukushimai atomerőműben 2016. február 10-én Fotó: Toru Hanai
A cunami súlyos üzemzavarok és balesetek egész sorozatát indította el a Fukusima Daiicsi atomerőműben. Három reaktorban történt zónaolvadás, négy reaktorblokk károsodott szerkezetileg. A balesetet a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES) szerinti legsúlyosabb, 7-es fokozatba sorolták be, ami nagyon súlyos balesetet jelent.
Komoly problémát jelentett, hogy az erőműből nagy mennyiségben jutott ki radioaktív anyag. A baleset után világszerte közel 200 mérőhelyen ki tudták mutatni az atomerőműből származó radioaktív anyagokat.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Pannon Egyetem kutatóinak megjelent egy tanulmánya a radioaktív anyagok terjedésének modelljéről. A tanulmány a Nature Publishing Grouphoz tartozó Scientific Report nevű folyóiratban jelent meg. A cikkben a modellezés eredményeit összevetették a valós mérési eredményekkel, és ezek igen jó egyezést mutattak.
Munkájuk rámutat, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint, modell szimulációkkal nagyon pontosan előre lehet jelezni egy baleset során a levegőbe kerülő szennyezőanyagok útvonalát. Ez az első ilyen átfogó munka, amely modellezi a fukusimai atomerőműben történt baleset során a légkörbe került radioaktív anyagok terjedését.
Ez a tanulmány azért is fontos, mert idén lesz a csernobili atomkatasztrófa harmincadik évfordulója. Vagyis harminc éve annak, hogy a világ közvéleménye rádöbbent a nukleáris balesetek földrészeken átívelő veszélyeire. A csernobili tragédia az atomenergiától való máig tapasztalható félelem mellett komoly technikai fejlődést is hozott. A fejlődés nem csak az atomerőművek és reaktorok biztonságát érintette, hanem egy esetleges újabb balesetre való felkészülést, a védelmi és előrejelző rendszerek kiépítését is.
Ezek fontos részét jelentik a légköri szennyezőanyag terjedési modellek, melyek számítógépes szimuláció segítségével képesek nyomon követni és előrejelezni a baleset során kibocsátott anyagok mozgását. Az ilyen modellek legnagyobb gátja, hogy ezeket nem lehet a valóságban tesztelni. Egy fukusimaihoz hasonló baleset mérési eredményeit azonban össze lehet hasonlítani a létező modellekkel.
Forrás: index.hu