1986. április 26-án éjjel 1 óra 24 perckor, kereken 30 éve következett be a világtörténelem eddigi egyik legnagyobb nukleáris balesete Csernobilban. Emléke azóta kísért, okoz mindmáig sokaknak riadalmat. De tulajdonképpen mit mutatnak a mai statisztikák? Valójában hány ember halálát és egészségromlását okozta a baleset? Hatott-e a sugárzás a magyarokra, vagy felénk tényleg nem fújt az északnyugati szél? Sáfrány Gézával, az OKK – Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Igazgatóság igazgatójával beszélgettünk.
hvg.hu: Daganatos megbetegedések, illetve hiányos végtagokkal és fejlődési rendellenességgel született gyerekek – általában ez a rémkép ugrik be, amikor a csernobili atomkatasztrófa emberre gyakorolt káros hatásairól beszélünk. Ez tényleg csak rémkép?
Sáfrány Géza: Azt valóban senki sem vitatja, hogy a Csernobilból kiszabaduló radioaktív anyagok miatt az emberekben daganatok alakultak, és alakulnak ki, ahogy abban is szakmai konszenzus van, hogy a lehető legkisebb sugárdózis következtében is daganat fejlődhet az emberi szervezetben. Az is biztos, hogy minél nagyobb sugárdózist kap valaki, annál nagyobb esélye van arra, hogy sugárzás okozta daganat alakuljon ki a szervezetében. De mielőtt rátérnénk arra, hogy a radioaktív sugárzás pontosan milyen egészségügyi kockázatokkal jár, elöljáróban érdemes pár dolgot tisztázni. A sugárzás mértékegysége a sievert (Sv), és ebben a témakörben a Sv ezredrészeiről beszélünk. A természetes háttérsugárzásból a mi térségünkben minden ember évente két-három millisievert (mSv) sugárexpozíciót kap, de a Föld bizonyos pontjain ez az érték akár tíz-húsz mSv is lehet. Ehhez képest nagyjából tizenkét mSv sugárdózis ér bennünket egy CT-vizsgálat közben.
hvg.hu: A háttérsugárzás pontosan mit jelent, és miből adódik össze?
SG: A háttérsugárzás legjelentősebb összetevője a 238-urán egyik bomlástermékéből, a 222-radonból származik. A radon egy olyan nemes gáz, amely szabadon földiffundál a földből. A radon szintek Magyarországon belül is eltérnek. Emellett valamennyi kozmikus sugárzás is ér bennünket, és a legtöbb építőanyag is tartalmaz valamennyi radioaktív anyagot. Ugyanakkor az élelmiszerekben is vannak természetes radioaktív anyagok, többek között kálium izotóp is.
hvg.hu: Ehhez képest mekkora sugárzás érte harminc évvel ezelőtt a Csernobilban és a környéken élőket?
SG: Itt érdemes az érintett populációt több részre osztani. A tűzoltók és a balesetet közvetlenül elhárító személyzet nagyjából ezer főből állt. Rendkívül tiszteletreméltó, amit tettek, mert tisztában voltak vele, hogy halált okozó anyaggal dolgoznak, és azzal is, hogy munka közben nagy eséllyel halálos dózis érheti őket. Az azonnali elhárítók esetében százharmincnégy emberben alakult ki akut sugárbetegség, ők 1-16 Sv közötti sugárdózist kaptak. Közülük huszonnyolc ember halt meg minden kezelés ellenére akut sugárbetegségben. Az akut sugárbetegséget túlélők közül 2004-ig bezárólag még tizenkilencen haltak meg, volt, aki leukémiában, és volt, aki májsorvadásban. A leukémia kiváltó oka nagy valószínűséggel az elszenvedett sugárdózis volt, míg a májsorvadás a fokozott alkoholfogyasztás eredménye.
hvg.hu: Mi lett a késői elhárító személyzet sorsa?
SG: A késői elhárítók, nagyjából hatszázezer ember, 1986 és 1990 között vett részt a radioaktív szennyezés eltakarításában, a szarkofág készítésében. Őket több részletben, váltásokban vezényelték a helyszínre. Jellemzően katonák voltak, és viszonylag rendezett körülmények között dolgoztak. Az általuk elszenvedett sugárdózis átlagosan 100-120 mSv, az egyéni dózisok 10-500 mSv között szórtak. Ezek a dózisok az életet közvetlenül nem veszélyeztetik, viszont hosszabb távon előidézhetik sugárzás okozta daganatok kialakulását. Az eddigi epidemiológiai adatok azt mutatják, hogy ebben a populációban valóban megnövekedett a leukémiák gyakorisága. A sugárzás okozta daganatkeletkezés dózisfüggését meglehetősen jól ismerjük. Ennek alapján kiszámítható, hogy a késői elhárítókban, életük végéig hány sugárzás okozta daganat fog kialakulni. A számítások szerint ebben a hatszázezres populációban nagyjából hatezer sugárzás okozta daganat alakulhat ki. Ezt annak függvényében kell néznünk, hogy egy hatszázezres populációban a spontán módon, nem sugárzás miatt kialakuló daganatok száma meghaladhatja a százötvenezret.
hvg.hu: Mindezek fényében mennyiben volt indokolt az erőmű harminc kilométeres körzetében élők, a Pripjaty-ak kitelepítése?
SG: A balesetet követően egy-két napon belül nagyjából ötvenezer embert telepítettek ki Pripjaty városából – itt laktak az atomerőműben dolgozók, valamint azok hozzátartozói – , majd néhány héten belül még száz-százötvenezer ember kitelepítésére került sor a környező, súlyosan szennyezett területekről. Ezek a lakosok soha nem térhetnek vissza korábbi lakhelyükre. A kitelepítettek átlagosan 10 mSv sugárexpozíciót szenvedtek el, ekkora dózist egy CT vizsgálat alatt is el lehet szenvedni. Az epidemiológiai vizsgálatok eddig nem tudták kimutatni azt, hogy ebben a populációban megnövekedett volna a daganatok gyakorisága. A számítások alapján a kitelepítettekben életük végéig kialakuló daganatok nagyjából egy százalékáért lesz felelős az általuk elszenvedett sugárexpozíció.
Forrás: hvg.hu