Nem lenne olcsó a Paks II.-beruházás, de nemzetközi összevetésben versenyképes áron valósulna meg, és meg is térülne piaci logika alapján, így állami támogatás nem kell hozzá, sőt vaskos profitot termelhet – ez a legfőbb üzenete a Rothschild bankház által készített, a kormány által minap közzétett elemzésnek. Az angol nyelvű anyag lényeges, de itthon eddig annyira nem hangsúlyozott körülménye, hogy a megkötött államközi szerződés mindennemű beruházási többletköltséget az oroszokra tolna, így nem mehet 12,5 milliárd euró fölé a magyar anyagi teher. Ez egyébként a jelenlegi, bevallottan nehéz orosz költségvetési helyzetben még kevésbé lehet szimpatikus számukra.
A magyar kormány jórészt erre az anyagra építi az állami támogatásos vizsgálattal kapcsolatos brüsszeli stratégiáját, így azt hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság tévúton jár, amikor az állami támogatást keresi a projektben. A Rothschild által készített kalkulációk szerint ugyanis a beruházással járó mindennemű anyagi terheket meg fogják haladni a jövőbeli bevételek, sőt 2026-tól már dőlhet az államhoz a pénz a paksi projekttársaság által fizetendő osztalék formájában.
2016.01.20 05:45Putyinék megúszhatják egy árfolyamválsággal, de a kommunisták becsődölnek
A Rothschild-elemzés legfontosabb üzenetei, megállapításai:
- Az államközi szerződésben 12,5 milliárd euróban rögzítették a magyar állam maximális anyagi terhét egy fix áras, “kulcsrakész” megoldással, azaz a kockázatmegosztás szempontjából az esetleges többletköltségeket az orosz szállító viseli
- Ennek az egyoldalú kockázatmegosztásnak az ára beépült a magyar fél által fizetendő teljes keretösszegbe, és bár ezzel együtt nem olcsó a beruházás, de ésszerűnek, versenyképesnek mondható más beruházásokkal összevetve
- A projekt végrehajtásával olcsóbb lesz a magyarországi áramár, mintha nem épülne meg a két új reaktor, mivel így masszív áramimportra szorulna az ország a 2030 után leállítandó eddigi négy reaktor miatt
- Minden EU-tagország saját maga dönthet a hosszútávon alkalmazott energiapolitikai mix összetételéről és más áramtermelési technológiákkal összevetve ésszerű üzleti döntés a nukleáris energia kapacitásának fenntartása Magyarországon, ami az ellátásbiztonságot is növeli
- Az új reaktorok az egyik legfejlettebb technológiával épülnének, ami magas kapacitáskihasználtságot, folyamatos zsinóráram-termelést, 60 éves üzemidőt és alacsonyabb üzemeltetési költségeket jelentene
- Mivel a magyar hatóságok kizárólag szabadpiacon értékesítenék a megtermelt áramot, így a projekt megtérülése erősen függ a jövőbeli áraktól, de a német “atomstop” és egyéb okok miatt az árak jelentősen emelkedni fognak, amelyet független előrejelzések is alátámasztanak
- A projekt összevethető “egységköltségénél” a várható áramárak sok forgatókönyv esetén magasabbak lesznek, így a teljes beruházás súlyozott átlagos tőkeköltségénél (6,2-7,0%) az adózás utáni belső megtérülése magasabb (6,5-9,5%)
- Ezek alapján tehát a beruházás piaci alapon megtérül, így nincs benne állami támogatás, és a megtérülési számok alapján a beruházást a piaci logika alapján a magánberuházók is végrehajtanák
- A projekt az üzemelés alatt minden költséget bőven kitermel, ami a beruházással jár (üzemeltetési és fenntartási költség, leszerelés és hulladékkezelés) és 9 év alatt megtérül
- Mivel a tőkeköltséget meghaladja a beruházás belső megtérülési rátája, így a projekt pozitív nettó jelenértékű, ami összességében 5,5-8,6 milliárd eurót tehet ki, azaz mai árfolyamon 1700-2700 milliárd forintnyi profitot jelenthet a magyar államnak.
- Bónusz: a beruházás éves költségének lefutása alapján akár azt is megérthetjük, hogy a 2019-re elfogyó EU-pénzek után mi lehet hajtóerő a magyar gazdaságban.
Forrás: portfolio.hu