Az energiatervezéssel foglalkozó szakértő számára igen nyomasztó a szakadék a hazai kormányzat energetikai jövőképe és a fejlett gazdaságokban egyértelműen megmutatkozó elképzelések között. És ez az érzés még sokkal intenzívebb, amikor a párizsi klímakonferencia multidiszciplináris közegéből tér haza a szegény szakértő.
Párizsban a személyes beszélgetések vissza-visszatérő témája volt az energetika atomtechnológiára építő, Európa fejlett térségében mostanában sajátosnak számító „fejlesztési” elképzelése. A külföldi szakértők, professzorok számos kellemetlen kérdést vetettek fel, melyekre nem igazán lehet tudományosan megalapozott válaszokat adni: Mivel magyarázzák meg a magyar döntéshozók választóik számára, hogy ezen a stratégiai területen meg sem próbálunk szabadulni a kiszolgáltatottságtól? Miért külföldi technológiára és energiaforrásra alapozzuk a jövőnket? Miért egy méregdrágán üzemeltethető, soha meg nem térülő beruházás mellett döntött a kormányzat? Miért egy súlyos környezeti problémát és folyamatos kockázatot jelentő megoldásra esett a választásuk, és miért nem a környezetkímélő technológiák sokaságából választottak? Hogyan fogja hazánk az atomenergiát egy olyan decentralizált európai energiarendszerbe illeszteni, amellyel az efféle régimódi, centralizált alaperőművek már nem lesznek kompatibilisek, ráadásul meghibásodás esetén súlyos ellátásbiztonsági kockázatot is jelentenek?
A párizsi klímakonferencián minden résztvevő számára nyilvánvalóvá vált, hogy a centralizált, környezetkárosító XX. századi megoldásoktól egyre távolodó, gyökeresen új megoldásokra való átállás az egész világon hatalmas ütemben folyik. Kevés publicitást kapott a hazai sajtóban, de a konferencia nem csupán néhány száz klímapolitikával foglalkozó szakember és politikus találkozására és eszmecseréjére kínált lehetőséget. A rendezvény mintegy 40 000 regisztrált résztvevője valójában több egymástól jól elkülöníthető programon találta magát, hiszen a konferencia helyszínének szigorúan őrzött kerítései között – a hivatalos tárgyalásokkal párhuzamosan – egy innovatív vásárváros hangulata elevenedett meg. A programok és kiállítóhelyek nagyobb része a nyilvánosság elől elzárt konferencia-központban zajlott, míg ennek szomszédságában, két hatalmas csarnokban a szélesebb közönség számára is látogatható programok kaptak helyet.
A tárgyalódelegáció mellett a magyar jelenlétet néhány szakértői státuszban lévő megfigyelő és egy kis plakát jelentette. Ez utóbbi a visontai hőerőmű szomszédságában nemrégiben átadott napelemes rendszert mutatta légifotón – elhallgatva azt a tényt, hogy kormányzatunk legutóbbi lépései valójában hátráltatták ennek a beruházásnak a megvalósulását és megtérülését.
A hazai egy helyben topogással ellentétben számos ország hatalmas üzleti lehetőségként értelmezi a klímaváltozás elleni küzdelmet, ezért lényegesen nagyobb figyelmet szentelt a párizsi megjelenésnek is. Igen látványos volt például a németek és a dánok szerepvállalása, hiszen ezek az országok hatalmas standokat működtettek a kéthetes rendezvény alatt. Nemzetközi hírű szakértőik, egyetemi professzoraik szinte folyamatosan tartottak előadásokat, amelyek középpontjában a megújuló energiahordozókra való teljes átállás megoldásai, illetve az energiahatékonyság növelésének lehetőségei álltak. Ezeken a fórumokon egyetlen olyan szakértő sem volt, aki az atomenergetikát a megoldási lehetőségek között említette volna.
Forrás: nol.hu